Sydneyi Magyar Református Egyház

Rendezvények
Tova-tűnt vagy csak szem elöl-tűnt?! Szinte észrevétlenül ismét elröpült advent négy hete, majd a karécsony ünnepe, és íme ránk köszöntött újra egy újesztendő. Sokan szerettük volna az adventi hetek gyors tempóját lefékezni, a karácsonyt fényét és meghittségét maradandóvá tenni és a múlóban levő évet még egy cseppet kitoldani… Az adventi koszorún mitha egymás után gyúltak meg, majd hunytak el a gyertyalángok és karácsony előtt valamennyien szinte lázasan vadásztuk szeretteink számára a legjobbnak tűnő ajándékot. Eközben Sydneyben, Canberrában és a Kék hegyekben a református gyülekezet közösségében egymást bíztattuk, mondván, hogy az ajándékot nem keresni kell, még csak nem is készíteni kell, mert az IGAZI ajándék az adatott. Mert így mondja az Ige: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való ´s a világosság Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.” Jakab 1: 17. Több évezredes hír, hogy az Atya Istentől kapott tökéletes ajándék az Isten Fia, maga az Úr Jézus Krisztus. Ő adatott mindannyinknak az első kar´csonykor. Őt kapták ajándékba az apostolok, majd hitvalló őseink, és a Szent Lélek által ez utóbbin is. S mivel az ő kegyelméből nyertünk mi is kegyelmet is kegyelemért ezért lehetett olyan meghitt az ünneplésünk, bár úgy tűnik tova-tűnt. Pedig csak a szem elől tűnt el. De most újra megelevenedik: Karácsony szent estéjén, vacsora után, felkerekedtünk néhányan és felkerestük a Sydney Blacktownban levő Szent Erzsébet Magyar Idősek otthonát, hogy ott is hirdessük azt, amit az Úrnak angyala mondott egykor a pásztoroknak: „Ne féljetek, mert íme hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: Mert született nektek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus.” Lukács 2: 10-11. Az otthon lakói közül több mint 40-en öltöztek testi-lelki ünneplőbe, és vártak bennünket. Ők, akik nem tudtak saját családjukban ünnepelni, de vágytak arra, hogy a szeretet ünnepén ne legyenek magukra, nagyon örültek nek&uum;nk. Közülük tett bizonyságot versben Gábris Éva és Dobos László, aki saját költeményeit osztotta meg velünk. Gáspár András (aki szintén szavalt) és a Hubik család kedves ajándékot készített a lakóknak, melyet gyermekeink adtak át, miután bemutattak egy csendes Betlehemest. Az est meghittségét ez alkalommal is sok szép régi karácsonyi ének kölcsönözte. Így köszöntöttük meg mi együtt az Úr ajándékát, s a benne és általa megjelent és megnyert világosságot.

Karácsony első napján a Sydney/ Strathfield-i gyülekezetünkben több mind 170-en hallgattuk a karácsonyi evangéliumot, hogy „az Ige testté lett és lakózék mi közöttünk, aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.” János 1: 14. Az úrvacsorai közösségben átélhettük azt is, hogy 2010-ben is valóság az Isten Fia neve: „Immánuel”, azaz velünk az Isten! Gyermekeink, ez alkalommal ejsze (talán) 40-nél is többen voltak, szép ajándékot hoztak szívükben magukkal. Előadták a karácsonyi történetet, megelevenítve József, Mária és a bölcsőben fekvő kisded mellett a három királyok, a pásztorok (akik magukkal hozták még a szamarukat is) és az angyalok seregét. Ezt követően kedves karácsonyi verseket szavaltak és régi magyar karácsonyi énekeket énekeltek. A templomba az angyal karácsonyi munkafüzetet és kifestő könyvet hozott a gyerekeknek, míg a felnőttek egy-egy 2011-es évre szóló Református Falinaptárt kaptak.

Karácsony másod napján is ünnepeltünk a Sydney/ Strathfield-i gyülekezetben. Ahogy az ünnepi hangulat fakult, úgy kopott az istentiszteleten levők száma is… Előbb az Ige által erősödtünk lélekben, majd pedig örvendezhettünk Nemere László és Ernszt Katalin karácsonyi műsora alatt. Jó volt újra tudatosítani, hogy az igazi karácsonyi ajándék, az maga Krisztus, Akiben fényt, igazi világosságot nyertünk, mely által élni, tájékozódni tudhatunk. Ő az, Aki megsegít bennünket, hogy tudjunk különbséget tenni jó és rossz, igaz és hamis között. Az ünnepi istentisztelet végeztével együtt állapítottuk meg, hogy bizony kár lett volna kimaradni a Krisztus ajándékozó szeretetének javaiból!

S ez újesztendő hajnalán jó komolyan venni Széchenyi István bölcs tanácsát, mely tettekre szólít: „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.” Adja az a nagy Úr Isten, hogy több újesztendű napját megérhessük és erővel, egészséggel el is tölthessük! Adjon az Isten bort, búzát, békességet, lelkünknek örök üdvösséget! *Én ezekkel az emlékekkel és gondolatokkal kívénok mindenkinek Boldog Új Évet!* Péterffy Kund Református lelkész